Search
  • PETER

Így utazunk mi: a színfalak mögött

Updated: Nov 19, 2019


Az ománi Wahiba Sands sivatag homoktengerében


Életemben most először (de semmiképpen sem utoljára) engedjétek meg, hogy magyar szavakba öntsem a legutóbbi kalandunk izgalmait, tanulságait és emlékeit. Ezúttal a Közel-Kelet felé vettük az irányt, azon belül is fő célállomásként Ománt szemeltük ki. Utunkra a szokásos hanyag eleganciával készültünk fel: a már jól bevált Lonely Planet sorozat szükséges kötetével a hónunk alatt felültünk az AirBaltic vadonatúj Airbus 220-as (itt néhányan azt gondolhatjátok, hogy elírtam és az 320, de higgyétek el nekem, hogy már ilyen típus is létezik) gépére, hogy Rigából egyenesen Abu Dhabiba reppenjünk, majd egy ott bérelt autóval utazzunk tovább.

Hogyan választunk úti célt?


A következő kérdés, ami felmerülhet Bennetek, hogy miért éppen Omán? Mi van ott egyáltalán? Nos őszinte leszek – régebben bennem is felmerültek hasonló gondolatok egyéb desztinációkat illetően, de mindig rá kellett döbbennem, hogy az adott ország telis tele van szebbnél szebb, és érdekesebbnél érdekesebb helyszínekkel, látnivalókkal és lehetőségekkel. Így manapság már csak megmosolygom magamat, amikor ez a gondolat beúszik a fejembe, és kristálytisztán tudom, hogy nincs mitől tartanom, mert úgyis imádni fogom. Hogy rövid legyek és velős: ha egyszer ráéreztél az utazás valódi ízére, nem kell többé válogatni, egyszerűen mindenhova el akarsz jutni, az egyetlen kérdés a sorrend 😊. A sorrendet pedig a következő tényezők befolyásolják: aktuális repülőjegy árak és optimális csatlakozások (mindig ki lehet fogni valami elfogadható árat, csak nagyon alaposan kell körülnézni, de erről egy külön cikket írhatnék, és talán majd írok is!), helyi időjárás (lehet, hogy otthon nyár, de a célállomáson éppen tél van, vagy éppen monszun, vagy hurrikán szezon), rendelkezésre álló idő (ezzel egy alapvető probléma van – sosincs elegendő idő, mindig be kell áldozni valamit), anyagi tényezők (van amit meg lehet járni pár száz euróból, és van amire a pár ezer is karcsú – persze ez mind függ a tevékenységektől amit szeretnétek az adott helyen csinálni pl. síelés, rafting, hőlégballon, ejtőernyőzés, búvárkodás, stb. illetve függ a szállásválasztástól – sátorozás ingyen, vagy 5*-os szálloda a belvárosban)

Akkor induljunk!


E rövid intermezzo után vissza is csöppennék a dolgok kronológiai sorrendjébe, miszerint éjfél tájt fel is szálltunk Rigából, hogy kevesebb, mint 6 óra múlva landoljunk az Egyesült Arab Emírségek (EAE, angolul UAE) leggazdagabb emirátusában, Abu Dhabiban. A repülés kellemesen telt, habár nem sokat aludtunk. A páratlan vöröses-narancssárgásan izzó napfelkelte látványa valahol Irán felett kifejezetten megkoronázta a várakozásokkal teli első napunk reggelét. Könnyedén beléptünk az országba (vannak ugyanis helyek ahol órákat dekkol az ember, mert rendkívül hosszú és lassan haladó sorok várják az útlevél ellenőrzésnél, vagy helyi vízum-ügyintézésnél). Apropó vízum: Magyar állampolgároknak nem szükséges vízum az EAE-be való belépéshez, csupán egy legalább 6 hónapig érvényes útlevél kell. Az utazás szerelmeseként imádom azt az endorfin és adrenalin termelő érzést, amikor egy idegen ország repülőterén találod magad, és éppen a hátizsákodra vársz a szalagnál. Az érzékszerveim ilyenkor rendkívül intenzíven dolgoznak; imádom fürkészni az egyes országok jellegzetes illatát, - vagy éppen szagát, mikor mit 😊 – kémlelni az ott megforduló emberek vonásait, tippelni, hogy vajon honnan származnak. Egy reptéri mosdó pedig rendkívül sokat elárul az adott országról: a felszereltsége, korszerűsége (modern fejlett, vagy elmaradott ország), kialakítása, feliratai, és végül de nem utolsó sorban a tisztasága.

A Carpe Diem szelleme


Miután épségben megjött minden csomag, a terminálban leültünk egy frissen facsart narancslére és egy kis reggeli szendvicsre, de a legfőbb tevékenységet az okos-telefonjainkkal végeztük: miután az ingyenes reptéri wifi-re felcsatlakoztunk, nekiálltunk az autóbérlésnek és az első éjszaka szállásfoglalásának. A rentalcars.com és a booking.com az esetek 90%-ában tökéletes választásnak bizonyul, most sem volt ez másképp, kb. 15 perc alatt megvoltunk. Erről azt kell tudni, hogy általában van egy rövid átfutási ideje a foglalásoknak, így nem lehet az autót rögtön átvenni, vagy azonnal elfoglalni egy szállást, mert még nem látják az ügyintézők a rendszerben. Autót érdemes tehát egy kicsit előbb bérelni, ha nagyon sűrű a program, hogy ne veszítsetek időt a helyszínen. Mi ezt általában azért nem tesszük meg, mert “semmit nem bízunk a véletlenre” alapon mi van, ha a járatot törlik, vagy lekéssük, vagy időjárás miatt nem tud a desztináción leszállni, vagy bármi egyéb probléma ami ilyenkor közbejöhet, és néha közbe is jön – és ilyenkor bizony borulhat a dominó ha minden nagyon meg van tervezve. Ebből a megfontolásból, mi egyfajta Carpe Diem stílusban utazunk, ami a hiedelmekkel ellentétben nem feltétlenül drágább, mint mindent jóóóóelőre lefoglalni. Így tehát minden lépésünknek oka van, és általában egy korábbi szívás tanított meg arra, hogy legközelebb hogy NE csináljuk. 😊

Autóbérlés fortélyok


Autóból a legolcsóbbat választottuk ami 220 EUR (kb. 70.000 Ft) volt 10 napra, ami nagyon barátinak mondható. Ez egyébként jelen esetben nem volt a legjobb döntés, de erre később még visszatérek. Erre még rájön a biztosítási díj, ami attól függ, hogy milyen szintű védelmet akarsz. Én általában ezen nem kockáztatok, és a teljes körű védelmet választom, így nem kell aggódnom ha egy kő felcsapódik, vagy én benézek valamit.😊 Azt mondom, ennyit megér az ember lelki nyugalma, amíg utazik. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor egy kvázi jelképes összeget zárolnak a kártyádon, míg ha valami gyengébb biztosítást kötsz, úgy képesek több százezer forintnyi összeget zárolni önrész gyanánt. A következő fontos dolog amit ott helyben elintéztünk, a határátlépés és annak minden hájjal megkent fortélyainak leegyeztetése volt. Mint EU tagállam, egy jó ideje nem is jutnak ilyen dolgok az eszünkbe ha pl. a Horvátokhoz akarunk legurulni egy kis sós levegőt szívni. Ellenben a legtöbb helyen a világban a határok még mindig igen szigorú felügyelet alatt állnak. Előadtuk tehát a kedves indiai ügyintézőnek, hogy mi bizony át szeretnénk autózni Ománba. Ha ezt nem tettük volna meg, komoly káromkodások közepette fordulhattunk volna vissza a határtól, ugyanis két fontos dokumentum is kellett ehhez a manőverhez. Először is egy külön biztosítás ami Ománban is érvényes, valamint egy igazoló dokumentum, hogy egy bérelt autóval szeretnénk határt átlépni – ennek az érvényessége pedig maximum egy 7 napos ott tartózkodást garantált. Ezt mi sem tudtuk előre, de mázlink volt, mert pont ennyi időre terveztünk. E két további dokumentum, illetve a fullos biztosítás további 175 EUR-al rövidített meg, de még így is kevesebb mint 40 EUR/nap volt az autónk költsége. Miközben a határátlépős dokumentumra vártunk, az útvonalunkat terveztük a Lonely Planet könyvünk, valamint a Google Maps együttes erejével. Némi rutinnal rendelkező utazók révén meg is említettük az ügyintézőnek, hogy mi a Wajaja, vagy Hatta határátkelőt szemeltük ki. Erre jött a következő meglepi, mivel az úriember közölte, hogy ők az engedélyt általában az Al Khaimah-i átkelőre kérik. Ha megnézitek a mellékelt térképrészletet, azt hiszem a ti szátok szélén is megjelenik az a bizonyos gúnyos mosoly: ha efelett a probléma felett elsiklottunk volna, ismét nagy káromkodós fejvakarás következett volna.



Ugyanis valóban beléphettünk volna Omán területére, de az egy piciny elszigetelt része az országnak, amelyet teljesen körülvesz az EAE, így elmondhattuk volna, hogy voltunk is Ománban, meg nem is 😊 Így egy nagyjából 10 percnyi teljes kommunikációs káosz után sikerült találnunk egy olyan határpontot, amely szerepelt az autókölcsönző lehetőségeinek, illetve a mi elképzelésünknek a metszetében. Ez pedig nem volt más, mint Al Ain – de erről majd bővebben később.

Az úton megismerni: tanulva utazni, és utazva tanulni


A szálloda éjjeliszekrényén a Biblia helyett a Korán tanításait lehet böngészni


Miután minden sikerült végre lezongorázni, már gurultunk is Abu Dhabi városközpontja felé. Felhőkarcolók ugyan itt is vannak, de az összhatás jóval szerényebb, mint amit Dubai tud nyújtani. Kissé ellentmondónak hat, hogy Abu Dhabi a leggazdagabb emírség, holott Dubai sokkal extravagánsabb. Itt jön be egy kis érdekesség a képbe: míg Abu Dhabinak még mindig az olaj a legfőbb bevételi forrása, úgy Dubai okosan váltott és mára a GDP-jének kevesebb, mint 1%-át teszi ki az olaj, míg nagyjából 20%-ot a turizmus. Az ehhez hasonló infókat pedig az úton szívjuk magunkba. Immáron a mi kis “rituálénkká” avanzsált, hogy amíg én vezetek, Marta felolvas az adott országról. Ebből adódóan egyik igen kedves emlékem, ahogyan Costa Ricán a kocsiban ülve olyan versenyt játszottunk, hogy egymás után kell egy-egy tényt mondanunk az országról, az addig elhangzottak alapján. Beszélgetéseink alatt általában számtalan további kérdés merül fel, amit később Google barátunk segít megválaszolni. Mostani utunk alatt lefedtük az iszlám térhódítását, az Egyesült Arab Emírségek születését, (aki ideáig eljutott a cikkben és még mindig nem tartja vonzóbbnak az Insta feed-et frissíteni az olvasás helyett, az megírhatná kommentbe, hogy vajon hány Emírség egyesültével született az EAE 😊), a kőolaj létrejöttét, valamint számtalan érdekességet Ománról. Gondoltátok volna például, hogy Ománban gyakorlatilag nincsen bűnözés, és az egyik teljesen terrorizmus mentes ország? Coca-Cola termékekkel sem nagyon fogtok itt találkozni, viszont a Mountain Dew a legkedveltebb üdítő az országban. Ezen információk birtokában egy elégedett mosollyal az arcomon konstatáltam, hogy a legkisebb sarki fűszeresnél is lehetett Mountain Dew-t találni. De most megint jócskán előreszaladtam. Egyébként érdekes, hogy félve ültem le ezt a cikket megírni, mondván hogy nem jön majd az ihlet, de ennek a szöges ellentéte történik; csak úgy áradnak belőlem a gondolatok.

Az Emirátusok


Néhány kép a Sheikh Zayed Grand Mosque csodálatos formáiról


Egy rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy nem érdemes egyetlen éjszakát sem töltenünk Abu Dhabiban. Így autóztunk egy rövidet a városban, majd ellátogattunk a fő attrakcióhoz, a Sheikh Zayed Grand Mosque-hoz. Grandiózus építmény, amely rendkívül tisztán van tartva, és tárt karokkal várja az érdeklődőket. Potom 545 millió $-ba került. Azonban hatalmas mélygarázs fogadja az autóval érkezőket, amely teljesen ingyen jár, az amúgy is ingyenes belépéshez! Ez egy szép gesztus, habár ha jobban meggondoljuk, miért is kellene fizetni azért, hogy egy mecsetben szétnézzünk?! Az épületkomplexum, az emberek, s a délutáni megvilágítás a fotós ambícióimnak rendkívül jó környezetet biztosítottak, élvezettel gyártottam a képeket. Itt részt vettünk egy szintén ingyenes bemutató körtúrán, amely sok további érdekességet tárt fel az épülettel kapcsolatosan. Miután kellőképpen a magunkévá tettük a mecsetet, ideje volt továbbállni. Nagyjából egy óra alatt átautóztunk Dubaiba, ahol nagyon korán nyugovóra tértünk, mivel az éjszakai repülés és az első intenzív nap kellőképpen lemerített bennünket. Egy Airbnb lakást béreltünk, kb. 50 EUR/éjszaka áron. Ez nagyjából a legolcsóbb kategória, de mivel gyakorlatilag csak alvásra használtuk, így teljesen megfelelt ez is. Egyetlen szempontot néztünk az ár mellett; az elhelyezkedést. Így esett a választásunk a Dubai Marina környékére. Másnap hajnali 5-kor igen kellemetlen volt, ahogy a telefon ébresztőórája megszólalt: szép lassan megtanultam azonban, hogy ezek az erőfeszítések az esetek igen nagy százalékában rendkívül gyümölcsözően bontakoznak ki. Kikászálódtunk és elkészültünk, hogy elautózzunk a Pálma sziget csücskébe, hogy onnan csodáljuk meg az Arab napfelkeltét, ahogyan bearanyozza a modern felhőkarcolók végtelen üvegfelületeit. Mondanom sem kell, hogy káprázatos volt… A nap hátralevő részét városnézéssel töltöttük, amit este megkoronáztunk egy fenséges vacsorával a Burj Khalifa közvetlen közelében. Itt félóránként bámulatos vízi show kápráztatja el ezrek szemeit, mialatt kellemes zene szól. Még egy éjszakát Dubaiban aludtunk, és természetesen a következő reggelen is hajnali 5-kor szólt a vekker. Az ismét kellően pazar napfelkelte után kicsit visszafeküdtünk aludni, de délelőtt 11-kor elhagytuk a szállást, és Omán felé vettük az irányt. A külvárosi részeken áthaladva érdekes volt megtapasztalni, hogy ez az egész birodalom a homokba épült (ami Európában egy kis füves rét lenne, vagy egy erdős terület, az itt gyakorlatilag egy sivatag darab két lakópark között), míg Dubai központi részein abszolút nem utal semmi erre a tényre.


Dubai képekben

A határon…


A legtöbb esetben külföldön a maps.me nevű applikációt használjuk, amely teljesen ingyenes és offline működik. Nem a legjobb program, néha “bevisz a málnásba”, máskor csak szimplán nem elég egyértelmű, hogy melyik sávot kéne választani, főleg egy 6 sávos dubaji sztrádán, de azért megteszi – nagyságrendekkel jobb, mint a semmi. 😊 Ahogy azt korábban említettem, Al Ain környékén terveztük a határátlépést. A határállomás pontos helyét még indulás előtt tüzetesen megvizsgáltam a Google Maps segítségével is. Rájöttem, hogy két, egymáshoz nagyon közel lévő határpont is található Al Ain közelében. Mikor elérkeztünk az útban közelebb esőhöz, beálltunk a sorba az útlevél ellenőrzéshez. Volt azonban egy olyan érzésem, hogy ez nem lesz nyerő helyszín. Szerencsére csupán fél órát szobroztunk, mire sorra kerültünk és a határőr sűrű elnézések közepette közölte, hogy itt nem tudnak minket átengedni. További 20 perc autózás után, immáron a megfelelő határátkelőnél minden flottul ment. A normális eljárás részeként le kellett parkolunk az autót, és be kellett mennünk egy csarnokba, ahol az ománi rendőrökkel elintéztük a vízumigénylést (ott a helyszínen kártyával kifizettük az illetéket és ennyi). Kettőnknek összesen 10 ománi Ryal volt a vízum, ez nagyjából 23 EUR, azaz 7000 Ft. Itt néhányan bizonyára meghökkentetek, az ománi pénznem értékét illetően, ugyanis az Euro-nál is sokkal erősebb. Konkrétul a harmadik legerősebb pénznem a világon, a kuvaiti dinár és a bahreini dinár után (érdekességképpen az euró a 8. helyen áll e listán). Miközben én ezt intéztem, Marta információkat gyűjtött, mivel volt ott egy “Tourist Info” ablak is. Ebből kifolyólag történt aztán, hogy teljesen abszurd módon a határátkelő irodában vettünk egy helyi SIM kártyát, és hozzá tartozó, később is feltölthető internet csomagot. Véleményem szerint nagyon jó üzletet csináltunk, ugyanis kb. 1500 Ft-ért volt 2 GB netünk, illetve 25 perc lebeszélhető idő – természetesen nem nemzetközi hívásokra, de országon belül is hatalmas előny, hogy tudsz ingyen telefonon érdeklődni, és nem kerül 702 Ft-ba egy perc, a “drága” Telekom jóvoltából. Így aztán bárhol, bármikor tudtunk szállást foglalni, rendesen navigálni, érdeklődni, egyszóval hatalmas előnyt jelentett a helyi SIM. Ez is egyfajta adottság, mindig nyitott szemmel járni és az ilyen lehetőségeket, illetve bármilyen információ adta előnyöket kiaknázni. Így aztán már csak további 3,5 óra autózás várt ránk, hogy a következő két éjszakát az ománi fővárosban, Muscatban töltsük.

Muscat feltárása


A muscati szállásunk teljesen ingyen volt, mivel támadt egy olyan ötletünk, hogy mi lenne ha beváltanánk - a Marta munkájából kifolyólag - összegyűjtögetett Hilton pontjait. Aznap este elmentünk egy rendkívül hangulatos étterembe, amelyet a neten találtunk. Nagyon bevált, így miután jól laktunk, kissé kimerülten, de annál lelkesebben tértünk vissza a szállodába. Ez volt az első éjszaka, ahol úgy igazán kialudtuk magunkat. 😊 Omán nem mondható olcsó országnak, ennek ellenére az emberek mégis jól élnek. Nagyjából 1200 Ryal, azaz 875.000 Ft!!! az átlagbér. Épp most olvastam egy cikket, hogy Magyarországon elérte az átlagbér a bruttó 300.000 Ft-ot. Taps, függöny le. Mivel olaj van bőven, így teletankolni a kocsit 7 Ryalba, azaz kb. 5000 Ft-ba került. A következő nap reggelét nagyon nyugisra vettük. Felmentünk a tetőn lévő úszómedencéhez, hogy kicsit lubickoljunk, illetve egy kis D-vitamint szívjunk magunkba.


Amikor éppen nem hegyet mászunk...


Március eleje ide vagy oda, keményen tűzött a déli nap. Ahol nem kentük be magunkat tisztességesen, ott gyakorlatilag szétégtünk. Hőmérsékletre még teljesen elviselhető értékek uralkodtak, napközben olyan 25-28 fok, ami estére 18-20 fokra hűlt vissza. Én itt találkoztam életemben először külön férfi, és női wellness részleggel. A szálloda két oldalán, két ugyanolyan medence és hozzá tartozó napozó lett kialakítva. Szerencsénkre még előző este közölték velünk a recepción, hogy semmi akadálya, hogy együtt napozzunk a férfi részlegen. Marta olyan kíváncsi volt, hogy átment és megnézte a női részleget is. 😊 A nap hátralévő részében ellátogattunk az óvárosi részhez, ahol sétáltunk, megmásztunk egy erődöt, illetve betértünk egy hatalmas piacra ahol néhány ajándékot, és szuvenírt is beszereztünk.


A hatalmas piackomplexum egyik zsúfolt üzletében

Beszélgess a helyiekkel!


Már az autó felé igyekeztünk, amikor megpillantottunk egy férfiakból álló kis csapatot, akik éppen egy hatalmas kártyaparty kellős közepén voltak. A fotós szememnek azonnal remek témának ígérkezett a szituáció, azonban nem akartam bunkó módon odasomfordálni és jól pofán fényképezni őket. Valószínűleg nem is nézték volna jó szemmel. Feltűnt azonban egyikőjüknek a kis társaságunk, és nem kellett sok neki, hogy szóba elegyedjen velünk. Pro tipp: beszélgetni a helyiekkel – aranyat ér. Rögtönk kaptunk is egy kis papírpohárban kardamonnal ízesített, valamint Chuck Norris erejével megáldott kávét, és néhány perc után úgy beszélgettünk, minta legalább 20 éve spanok lennénk. Újdonsült barátunktól rengeteg dolgot megtudtunk az országról, az emberekről, az ománi életről, sőt még a szultán privát közlekedési eszközeiről is. Ahmed tökéletesen beszélte az angol nyelvet. Végül még néhány képet is csinálhattam, és egy olcsó helyi étteremről is tudomást szereztünk, ahová aznap este vacsorázni mentünk. Közeledett a következő imaidő, így a kártyaparty hirtelen abba maradt és a játékosok legtöbbje a közelben lévő mecsetbe sietett, hogy eleget tegyen Allah parancsának, miszerint naponta ötször imádkozni kell.


Újdonsült ománi barátaink - középen Ahmed

A gasztronómiai élmény


Alig fél óra múlva már a helyi étteremben lapoztuk az étlapot. Történetesen egy saját kis szobát kaptunk, ahol a földön ülve lehetett étkezni. Asztal, székek nuku, ellenben egy 1980-as évekbeli TV be volt készítve, nehogy lemaradjunk a Barátok Köztről.😊 Marta nem akarta elhinni, hogy mennyire olcsón (10 dollárért) adnak egy egész grillezett homárt, úgyhogy végül azt rendelt. Ettünk humuszt is, én currys-kókuszos csirkét kértem, és az elmaradhatatlan frissen facsart gyümölcslevekkel koronáztuk meg a vacsorát.


A 10 dolláros homár

A sivatag varázsa


Séta a vörös homok végeláthatatlan dűnéi között


Másnap elhagytuk a fővárost, és nekivágtunk, hogy eljussunk a Wahiba Sands sivatag végeláthatatlan dűnéihez. Itt utalnék vissza az autóbérléssel kapcsolatban elejtett mondatomra, miszerint ezúttal nem volt a legjobb döntés a legolcsóbb autót választani. Míg a normál útszakaszokon teljesen megtette ez az autó is, arra nem volt megfelelő, hogy eljussunk a sivatagi szállásunkig mert a homokban mindenképpen kellett a négy-kerék meghajtás. A sivatagban nincs aszfaltozott út, mivel rövid idő alatt befedné a szél által szállított homok. Így aztán kénytelenek voltunk egy fuvart kifizetni a sivatag kezdeténél lévő városkától a kb. 40 km-re a sivatag gyomrában található szállásunkig. Ha egy komolyabb autót béreltünk volna az elején, akkor ezt a pénzt megspórolhattuk volna, illetve egy életre szóló élményt jelentett volna ha nekünk kell megbirkózni a több tízméteres homokdűnékkel. A választott szállásunkról első körben a Lonely Planet könyvben olvastunk, majd megnéztük az internetes honlapjukat is. A választásunknál meghatározó tényező volt, hogy ez a helyszín bizonyult a legtávolabbinak a sivatag belsejében, illetve többféle szállásforma közül lehetett választani: sátor, faház, illetve kőház. Ezek mindegyike különböző felszereltségi szinttel volt elérhető. Mi az aranyközéputat választva a faház mellett döntöttünk. Kora délután értünk oda az igen élvezetes 40 km-es sivatagi autózás után. Közben pazar felvételeket csináltunk a drónnal. Még aznap befizettünk egy úgynevezett “Dune Bushing” autós kalandra, ami abból állt, hogy a terepjáróval konkrétul a dűnék között őrült mód csúszkálva, farolva közlekedtünk. Én nem is gondoltam volna, hogy egy autóval ezt meg lehet csinálni. E kaland részeként egy magas dűnén megálltunk, hogy onnan csodáljuk meg a naplementét. Mondanom sem kell, hogy itt is elég jó felvételek születtek. A nagyjából 1 órás móka után rövidesen a vacsora idő következett. A szállást félpanzióval foglaltuk, így bőséges és fantasztikus reggeliben és vacsorában volt részünk. Kisebb fenntartások voltak bennünk mielőtt megtapasztaltuk az ételeket, mivel korábban Marokkóban igen kezdetleges vacsoraélményben volt részünk. Itt viszont fenséges fogadtatás várt bennünket.

Az éjszakai sivatag


Egy percet sem akartam elpazarolni a sivatagi éjszakai égbolt varázslatos látványából, így roppant korán ébresztett a “vekker”. Miután 3:30-kor kikászálódtam az ágyból, az első dolgom az volt, hogy felnézzek az égboltra, hogy egyáltalán érdemes-e tovább ébredezni, mert ha felhős, akkor minden hiába. Ellenben tökéletesen tiszta kondíciók uralkodtak, így hirtelen megugrott bennem az ébredést segítő adrenalin és endorfin szint. 15 perccel később már úton is voltunk az előző nap kiszemelt dűne felé… Korom sötét, kissé hűvös hőmérséklet, lágy szellő, és síri csend kísérte menetelésünket. Mikor elértük a dűnénket, elindultunk felfelé. Kemény erőfeszítést igényelt a felfelé mászás, mivel a homokban azonnal süppedésnek indult a lábunk minden egyes lépéskor. A dűne jóval nagyobb volt, mint amilyennek látszott a távolból. Többször meg kellett állnunk, én csurom vizesre izzadtam, de végül felértünk. Azonnal nekiláttam, hogy a fényképezőgépet felállítsam az állványra, hogy az ott töltött időt ilyenformán megörökítsem. Egyszerűen imádom az ilyen nem hétköznapi pillanatokat, amelyekért meg kell kicsit küzdeni, azonban amikor ott vagy és átéled, az egy fantasztikus élmény. Ültünk a sivatag kellős közepén, valahol Ománban, hajnali fél öt tájékán, a csillagos ég alatt, korom sötétben, csak mi ketten. Ezek azok az élmények, amelyeket érdemes kutatni, amelyekért érdemes pénzt kiadni, erőfeszítéseket tenni. Nem mindenki érti ezt meg valószínűleg, de ez nem baj, nem vagyunk egyformák. Az éjszaka folyamán számomra örök emlékeket szereztünk, amelyeket néhány fotómba gondosan becsomagoltam. Így valahányszor megnézem őket, újra és újra fel tudom eleveníteni azt a bizonyos megmagyarázhatatlan érzést, amit az ilyen alkalmakkor átélek.


Az Ezeregyéjszaka meséiben - a képről cikk is készült a NatGeo.hu oldalán


Nagyjából egy órát töltöttünk a dűnénken, aztán elindultunk vissza a szállásunkhoz. Lefelé sokkal egyszerűbb volt a dűnén, ellenben még mindig az elemlámpával pásztáztam körülöttünk. A távolban egy szempár csillant meg. Nem tudtuk mi az, de érezhetően szaporábban kezdtünk menetelni. Úgy ítéltem meg, hogy nem közeledik, aztán egy idő után el is tűnt. Végül épségben visszaértünk, de az adrenalin szintünket szépen megemeltük. Marta ennek ellenére pillanatok alatt visszaaludt, én viszont annyira felpörögtem, hogy nekem nem ment. Elkezdett pirkadni, és úgy döntöttem, hogy őt hagyom aludni, de én kimegyek és sétálok, illetve fényképezek. Egészen sok ember kelt fel, hogy átéljék a sivatagi reggel varázsát.


Hajnali pillanatok


Napközben pihengettünk a medence mellett, illetve délután megreptettük a drónt. 😊 Másnap hajnalban én ismét felkeltem, hogy újabb kompozíciókat kutassak fel az éjszakai égbolt páratlan társaságában. Ez a reggel viszont csak a fényképezésről szólt. Reggeli után összepakoltunk, és egy utolsó csobbanást követően a sivatagot magunk mögött hagyva elindultunk, hogy a hegyekben folytassuk az élményszerzést.

Jebel Shams


Az autónkat illetően ismét elbizonytalanodtunk, mert a helyiek közül mindenki állította, hogy muszáj a négy-kerék meghajtású (4WD) autó a hegyekben való közlekedéshez. Még olyat is hallottunk, hogy rendőrök megállítanak majd, és ellenőrzik az autót, és 4WD nélkül nem engednek majd tovább. Ennek ellenére mi bátrak voltunk és nekivágtunk. A sivatagtól a Jebel Shams-i célállomásunkig hosszú volt az út, és ránk is esteledett volna, így újraterveztünk, és Nizwa városában megszálltunk egy éjszakát. A délután folyamán meglátogattuk a híres nizwai erődöt, amely egyben múzeumként is üzemel. Másnap frissen vágtunk neki a hegyi menetnek, ami végül egyáltalán nem volt vészes a mi kisautónknak. A hegyekben túráztunk, autóztunk, fotóztunk, és a drónnal is körbenéztünk.


Egy 240 másodperces expozíció, melynek fő témáját ez a fantasztikus formájú fa képezi


Egy hatalmas kanyon közelében volt a szállásunk, és a kanyon mentén volt egy gyönyörű túraút is, amelyet alaposan szemügyre vettünk. Két éjszakát töltöttünk itt, s végül eljött a vakációnk vége. Egy hosszabb autózás várt még ránk, hogy visszajussunk Abu Dhabiba, ahol a közel-keleti látogatásunk utolsó éjszakáját töltöttük. Másnap reggel leadtuk az autót és felültünk az AirBaltic rigai járatára, hogy rengeteg élménnyel a szívünkben visszatérjünk a hétköznapok rutinjába.


További képekért nézzetek körül az Arab kincsek nyomában albumomban!

107 views

Be the first to know about news, workshops, events and more. I will respect your email privacy.

  • Facebook
  • iconfinder_500px_4691241
  • White Instagram Icon

ALL IMAGES ON THIS WEBSITE ARE SUBJECT TO COPYRIGHT © BY PETER HOSZANG © ALL RIGHTS RESERVED 2020